Egy nagyon jó hangulatú operett előadást volt szerencsém megtekinteni március 21-én, a történelmi városban; Vácott.

A történet főszereplője egy egykori színésznő, akire csak "az orfeum hercegnőjeként" hivatkoztak Pesten. Férjhez megy egy vidéki birtokoshoz, ami miatt fel kell hagynia korábbi életével. Nem sokkal később megérkezik a keresztlánya is a birtokra, akinek az érkezése felforgat mindent. Míg egy este a "hercegnő" férje elmegy a kaszinóba, addig ő és keresztlánya hosszú idő után először elutazik Budapestre, hogy segítsen az ifjú lánynak szerelméhez közelebb kerülni. Pesten aztán találkozik régi szerelmesével, Zerkovitz Bélával, az orfeum igazgatójával, valamint rokona szerelmével, a spanyol matadorral, s ha ez még mindig nem lenne elég, a birtokukon segédkező "kanász", "uradalmi cseléd" is megjelenik a hírhedt orfeumban, aki úgy tűnik, már az első pillanattól fogva fülig szerelmes a lányba. Végül egy bonyodalmakkal, dilemmákkal és elengedéssel teli éjszaka után hazatérnek, ahol a férj már tűkön ül, s végre mindent tisztáznak. A két fiatal pedig végre egymáséi lehetnek, mintha ez csak így lett volna elrendelve.

A díszlet igazán egyszerű, ám annál inkább megteremti a vidéki hangulatot. Egy nagyobb háttér van, mely az első felvonásban a vidéki kúriát mutatja, virágokkal körbeültetve, napsütésben, a második rész javában pedig a Royal Orfeum nézőterét ábrázolja. A vidéki jeleneteknél kiülő asztal és székek, az orfeumban néhány szék és egy kisasztal jelenti a díszletet. Hiába ez a vándorló minimalizmus, úgy éreztem, ez éppen elég volt, a hangulatot ez - és természetesen a dalok - tökéletesen megteremtették.

És ha már a dalok - merthogy azok is zseniálisak! Rengeteg régi, igazi magyar operettklasszikust hallhatunk az előadásban, ami azonnal nosztalgikus érzést hozhat a régi operettrajongóknak, egykor operetthallgatóknak. Ezek egyik legjobbika, legalábbis szerintem, az "Éjjel az omnibusz tetején" volt, mely a tapsrend során is rendre megjelenik, hogy még egyszer utoljára megtapsolhassa a közönséget. Hisz operettről beszélünk! Gyakori a dalok alatt/végén a taps, a vastaps, s néha még "bravó" bekiabálásokkal is díjazták a produkciót. Így tehát a valódi, klasszikus hangulat azonnal megteremtődik.

A színészekről is beszéljünk, hisz ők teszik csak igazán színessé, bravúrossá a performanszt. A főszerepet, az operett hercegnőjének szerepét, Alfonzát Nagy Ibolya, Déryné-díjas művésznő alakítja, aki egészen elragadóan hozza a szerepet, mintha csak erre született volna, hangja kiváló, már a nyitánynál lehengerli a közönséget, hiszen ő kezdi az előadást. Odaadó férjét, a kicsapongó, mégis aggódó "marhát", Albertet Csengeri Attila játsza, akinek azt hiszem, hogy a neve magáért beszél. Kitűnő volt. Nemcsak ebben a szerepben tudott brillírozni, hiszen ő alakította a második felvonás egy részében magát Zerkovitzot is. Pista szerepében (ám ugyanakkor a spanyol matador, Carlos szerepében is) Kovács Szilárddal találkozhatunk, akinek erős hangja szépen betölti a nézőteret, ő is tökéletes választás volt az esendő, munkáját kelletlenül végző szerelmes szerepére. A minden felbolydulást okozó, hozó keresztlányt, Pirkót (a második felvonás néhány jelenete erejéig a "struccot", Debórát) Pacskó Dóra hozza, akinek karaktere igazi naiv, rajongó, búsongó szerep. Dalaiban olykor igazi energikusság van.

A kiváló új magyar operett, az Orfeum Hercegnő tehát egy vérbeli, igazi operett, amit szívből ajánlok mindenkinek - még az operett műfajtól idegenkedők tetszését is elnyeri, hiszen ezeket a szereplőket egyszerűen lehetetlen nem kedvelni. 

Végezetül pedig, egy biztos: a Mosoly Muzsika Produkció, akik műsoráról beszélünk, egy igazán találó név: az operett garantáltan megmosolyogtat mindenkit - főleg a végén lévő vidám ráadások.