Modern világunk problémái - darab a Z-generációról

2025. október 09. - proszcenium

Szeptember 22-én néztem meg a Vígszínház új bemutatóját, @LL3t4rgIÁt. A helyem az első sorba szólt, mely csak tovább emelte a katarzist, amit átéltem ezen az estén. Mert ez a darab bizony katarzist okozott!

20250922_184829.jpg

Elsősorban fontos tisztázni, hogy ez a darab a mai világ problémáival, a Z-generáció sajátosságaival foglalkozik. Komédia - tehát rengeteget lehet rajta nevetni, de emellett sok elgondolkodtató, nehezebb elemet is tartalmaz. És éppen ezek vegyítésétől lesz olyan jó!

Azt nem ígérem, hogy minden korosztály minden humort érteni fog, de a nevetés garantált - sokszor a poénok ismerete nélkül is, bár a darab politikai hangvételű vicceket is tartalmaz, melyeket a legtöbben azért ismerhetünk az internetről.

20250922_184346.jpg

A darab rögvest egy testnevelés órával indít. A tanárt alakító színész, Borbiczki Ferenc kiváló a szerepében. A tornaóra egy a diákok által már jól ismert elemmel, egy "Netfit" felméréssel indít. Ez az első pont, ahol hangos nevetésben tört ki a nézőtér. A díszlet is hatásos: az egész darab a tornateremben játszódik, a függöny pedig nem függöny, hanem csak egy háló.

Az elején még egyszerűnek tűnő történet aztán gyorsan átvált egy egészen nagy össze-visszaságba, mely kezdetben megfejthetetlennek látszik. Az egyik főszereplő, Leonce, akit Medveczky Balázs alakít bravúrosan, a pszichológussal beszélget. Illetve csak beszélgetne, hiszen inkább csak a pszichológus beszél hozzá arról, hogy a fiúnak miért is rossz, hogy letörölte a közösségi média felületekről magát.

Ez a darab tehát egy olyan világot mutat be, ahol már teljesen a telefonok és a digitális tér ural mindent.

A vizuális megvalósítás nagyon erős! Néha egészen filmszerűnek ható jeleneteket láthatunk, sokszor el is felejti az ember, hogy színházban van. A zene is hasonlóképpen erős. Kellően modern, lendületes, és sok populáris mém zenéjét is beledolgozták az összképbe. 

Az első felét viszonylag nehéz megérteni a darabnak, jól oda kell figyelni, hogy minden részlet a helyére kerüljön. A felvonásban még egy rövid "telefon szünet" is volt, amikor arra biztattak mindenkit, hogy nézzék meg, jött-e értesítésük - ezzel is azt sugallva, hogy mennyire beleépültek már mindennapjainkba a mobilok.

Az egyik kedvenc karakterem a ChatGPT-t, azaz a színlapon "idegen" szerepét megformáló Szabó Sebestyén László, aki nagyon sokoldalúan tudja megszemélyesíteni ezt a komplex és összetett, olykor egészen bonyolult karaktert. Azt is nagyon jól csinálta, hogy az előadásban haladva egyre és egyre ellenszenvesebbé váljon a mesterséges intelligencia. 

A szünet nem is igazi szünet volt! Néhány színész elől maradt a színpadon, s oda lehetett menni hozzájuk beszélgetni, fotózkodni. A színpad előtt pedig oszlopokon telefontöltőket helyeztek ki, hogy mindenki tölthesse készülékét - már aki akarta. 

A második felvonás aztán erőteljes váltással indul. Egy irodalomóra keretében egészen úgy érezhetjük, hogy egy népmesébe keveredtünk. Változnak a ruhák is, a zene is, illetve minden egyéb is. A mese (és az óra) végével aztán visszakerülünk a kegyetlen valóságba.

A darab végéhez közeledve elérkezünk a végzős diákok utolsó megmérettetéseihez, mint például a szalagavatóhoz, ami közben egész világvége víziót is átélhetünk a mesterséges intelligencia jóvoltából, s csak eztán kerülünk vissza a realitás talajára - miután száműzték az AI-t. A szalagavatón sem kell abbahagynunk a nevetést. Az alkalmon a bemondói szerepet az iskolaigazgató (Ötvös András) veszi át a portástól (akit a zseniális Karácsonyi Zoltán alakított) és sorra halmoz el minket a magyar sportkommentátori mémekkel. 

A szalagavató után jön a neheze, az érettségik ideje. Itt kifejezetten viccessé válik az előadás, hiszen a vizsgákkal egy helyszínen van KRESZ vizsga, egészségügyi vizsga, számlabefizetés, valamint demokratikus ("ide kéne az X-et rakni") választás.

Az érettségi után jön a nagy rácsodálkozás, amikor egyetlen tanács, szó nélkül engednek mindenkit ki a való világba. Az egyetlen pozitív a végében, hogy Leonce és Léna (Márkus Luca) végre egymásra találnak, valamint a legvégén kettétörik a sok gondot okozó telefont...

@LL3t4rgIA tehát egy humoros, problémákat és határokat feszegető éretlen komédia, mely egyben néha akár horrornak is nevezhető. Az azonban biztos, hogy a néző a megtekintés után alaposan el fog gondolkozni azon, amit látott. Hiszen igazságtartalma magas @LL3t4rgIÁnak. 

Ajánlom azoknak, akik szeretik hosszan átgondolni azt, hogy mit is láttak, s akik a szórakozás mellett egészen filozófikus gondolatokra is kíváncsiak. Azoknak, akiknek a látvány is fontos, éppúgy mint az összetett történet. Mert A letargia pontosan ilyen.

Értékelés: 10/8

Mátyás, holló, krimi - Bemutatták A trónt az Erkelben

Végre elindult az újraalakult Erkel Színház! Már régóta vártam ezt az alkalmat, s természetes, hogy elmentem az első előadásblokkjukra, A Trón című musicalre, a bemutató másnapján, szeptember huszadikán. A Trón eddig a Kecskeméti Nemzeti Színház repertoárjában futott, s most mutatták be először Budapesten.

20250920_145718.jpg

Ahogyan a színlap is írja: igazi történelmi krimi, politikai dráma, szerelmi história. És pontosan erről beszélhetünk A trón kapcsán.

A trón lényegében a Hunyadi családról, azon belül is leginkább az ifjabbik gyermekről, Mátyásról szól. A történet elején a nándorfehérvári diadalnál vehetjük fel a fonalat, s végig követhetjük azt a nehéz utat, amit Mátyásnak a trónra kerüléséig ki kellett járnia.

A trónt a gyenge V. László bitorolja, s ő az, aki mindenáron szeretne keresztbe tenni a Hunyadiak nemzedékének, akik ugyanis jóeséllyel pályázhatnak a pozíciójára. V. Lászlót, az esetlen, fiatal, mindentől megrettenő "uralkodót" Braga Nikita alkítja, igazi színészi bravúrral. 

A történet szerint László, Ladislau, Hunyadi János halála után idősebb fiát, Lászlót kivégezteti, ami csak többedik próbálkozásra sikerül. Ezek után Mátyás lesz esélyes a gyenge kezű László helyébe, aki persze félelmében igyekszik ezt megakadályozni, ezért elviszi, kvázi elrabolja magával Prágába. Innen persze visszakerül Mátyás haza, s királlyá válásával végződik a sztori.

Persze történelmileg nem mindenhol hű a darab, illetve fontos személyeket is kihagytak belőle, de nem is várhatjuk el a pontosságot, elvégre nem történelemóráról van szó.

A nyitány igen erős - majdnem minden szereplő előjön a színre, s keresztet vet, hiszen egy közös imával indít A Trón.

A dalok tekintetében minden a helyén van - több fülbemászó dallam, viszonylag erős szövegekkel, és annál jobb színészekkel. Személyes kedvenc ezúttal egyértelműen Mátyás visszatérő szólója, az Ébredj tavasz. Az ifjabb Hunyadi szerepét Ember Márk alakítja, aki elképesztően jól tudja hozni a karaktert, színpadi jelenléte igazán ütős. Kiváló választás volt erre a szerepre, hangja is tökéletes hozzá. Hozzá hasonlóan tökéletes a szerepében Auksz Éva, aki Szilágyi Erzsébetként uralja a színpadot minden egyes jelenlétével. Hozzá hasonlóan erős női hangot ritkán hallani. Garai nádor szerepében Feke Pált láthatjuk, aki hűen hozza az aljas, kétszínű, hatalomra éhes, határozott irányító személyét. Petrus karaktere, akit Borsi-Balogh Máté ölt magára, igazi színfolt ebben a darabban. Ha színen van, humoros megjegyzéseivel azonnal megnyerte magának a közönséget, akik szinte mindig hangos nevetésben törtek ki. Nem mehetünk el említés nélkül Ladislaus mellett sem, akit Braga Nikita úgy hoz, ahogy senki más nem tudná. Hangja egyszerűen tökéletes erre a szerepre. A legendás Szabó P. Szilveszter is feltűnik egy rövid szerep erejéig, ő is kiváló - még mindig. Végül pedig, de nem utolsósorban megjegyezném Pobjebrád Kunigunda irányító, főnökösködő szerepét is - ami egy gyermekszerep, s Berkecz Petra kifejezetten jól alakítja, ifjú kora ellenére is.

Két abszolút kedvenc jelenetem volt: az a két nagyszabású rész, amikor egy hatalmas holló ereszkedik alá. Az óriási holló az erkély plafonjáról indul, s egész a színpad elé leereszkedik. Ezeket a jeleneteket tovább erősíti a zenekar aláfestése és a madár megvilágítása. Hidegrázós kompozíció.

20250920_150008.jpg

A trón tehát éppen az, vagy talán még több is, mint amit várunk - izgalmas, vérbeli magyar darab, melyben több műfaj is keveredik. Tökéletes kikapcsolódás!

Értékelés: 10/8

Százszor Ezeregy Éjszaka

2025. Szeptember 12-én volt az Ezeregy éjszaka 100. előadása a Magyar Színházban.

20250912_223754_1.jpg

Az esemény különlegessége, hogy gálaelőadásként tartották ezt meg: ekkor foglalhatták el először széküket azok, akik részt vettek a színház székörökbefogadási programjában. (Köztük jómagam is.) A worldmusicalt a jubileumi alkalom miatt váltott szereposztásban játszották.

Az alaptörténetet talán mindenki hallotta már - Seherezádé, elfogása után mesélésbe kezd az álmatlan kalifának, ami aztán éjszakáról-éjszakára folytatódik. A történet javarészét a mesében láthatjuk.

Abban egy fiút - aki történetesen a korábbi kalifa volt, csak erőszakkal elvette tőle hatalmát a - cseppet sem jószándékú - Dzsáfár. Ez a fiú, miután Ali - egy tolvaj - segítségével kiszökik tömlöcéből, beszökik egy udvarba, hogy meglesse a gyönyörű Jázmint - akinek a kezét már Dzsáfárnak ígérték el, akarata ellenére.

Számomra egyértelműen az volt a kedvenc jelenet, amikor Dzsáfár - jelen esetben Dzsáfárok, azaz Ember Márk és Szatmári Attila - énekel szólót az első felvonás fináléjában A hatalom a boldogság címmel. Garantáltan hidegrázós pillanat, itt pedig végképp az volt: keveredett Szatmári Attila erős, határozott hangja Ember Márk sejtelmességével, aki hangjával játszva nagyon hiteles főgonoszt tud hozni. Eszméletlen jelenet!

A második felvonás erősen nyit egy esküvői jelenettel, melyet persze ismét áthat Dzsáfár gonosz jelleme - aki elveszi Jázmint.
A java csak eztán jön! Amikor is Alida előhív egy Dzsinnt. A Dzsinn rengeteg poént szór, az egész nézőtér hangosan nevetett rajta. A duplázás pedig csak hab a tortán - gyakran együtt poénkodott a két Dzsinn - akinek a karakterét tovább emeli Szemenyei János és Pavletits Béla valóban kiváló játéka.

A történetben Alida a fiú megmentésére indul, ami hosszas küszködés árán, de sikerül, s végre egymáséi lehetnek.

A 100. előadást gála követte pezsgővel, tortával, színészekkel, s minden egyébbel - egészen éjfélig tartott, és biztosan felejthetetlen alkalom, a Magyar Színház bizony nagyon kitett magáért, s látszik, hogy megbecsülik a rajongóikat, támogatóikat. Ezt mutatja az éjfélig tartó, jó hangulatú gála. Az előadás előtt a támogatói falat is leleplezték, ahol a székörökbefogadók neve található, ezzel mintegy megkoronázva az estet.

20250912_183535.jpg

20250912_184805.jpg

Előadás értékelése: 10/9

Pesti rémségek

Végre eljutottam egy darabra, melyet már régebben kiszemeltem: szeptember hetedikén délután megnéztem a Pesti Színházban a Rémségek kicsiny boltját. 

20250907_143817.jpg

Azt kell hogy mondjam, szenzációs előadás volt! Persze vannak erősségei és gyengeségei is, de mindent összevetve nagyon élveztem. 

A musical röviden összefoglalva egy virágboltról szól, mely a csőd szélén imbolyog. Egészen addig, amíg az egyik lebecsült alkalmazott elő nem vesz egy különleges növényt, s azt a kirakatba ki nem rakják. Ettől aztán hamar fellendül az üzlet. A virág azonban nem hajlandó kinyílni: gyorsan kiderül, hogy ahhoz emberi vérre van szüksége. Ettől egyre nő is. Innentől már csak egy kérdés van: milyen messzire hajlandó elmenni az alkalmazott a növény (Audrey II.) fejlődése érdekében? A válasz: messzire. Nagyon messzire!

Fordulatos, izgalmas történet, melyben egyszerre keveredik a horror, a komikum, a siker nagy súlyából adódó problémák és a romantika.

Külön tetszettek a technikai bravúrok is. Audrey II. növekedése nagyon jó volt, ahogy az egészen apróból több ember által kezelt báb lett, melybe több ember is befért - azok, akiket felfalt a "növény". Ha már Audrey: a húsevő növény hangját adó Vatamány Atanáz zseniális volt, zengett a kis színházépület, ha Audrey II. képében énekelt! 

A dalbetéteket pedig tovább színesítette, erősítette Kovács Adrián élő zongorakísérete - mely hangszer a többivel ellentétben nem zenei alapról szólt, hanem élőben. 

Szántó Balázst mindenképp kiemelném: egyszerre ugyanis sok szereplőt kellett játszania a főbb fogorvos-karakter, Dr. Scrivello mellett, de mellette Orosz Ákos is nagyon jó alakítást nyújtott a főszerepben, s ugyanolyan jól hozta a kétségbeesett kertészt, mint a romantikus lelkű "sztárt".

Mindent összevetve a Rémségek kicsiny boltja egy igazi sötét horror-vígjáték, melyben minden megtalálható, ami csak a műfajok rajongóinak kellhet! Az egyetlen hátránya talán a fordítás - nekem sajnos nem jött be a Varró Dániel féle "modern nyelvezetű" átirat - de elismerem, hogy ízlése válogatja. 

Így tehát szeretettel ajánlom a darabot a horror - de méginkább a vígjáték, sötét humor kedvelőinek, értőinek.

Értékelés: 10/7

Frank Wildhorn a Margitszigeten

Egy héttel az esemény előtt értesültem róla, hogy a világhírű szerző, Frank Wildhorn hazánkba érkezik. Talán mondanom sem kell - azonnal megvettem a jegyemet az eseményre. A meglepetés csak eztán következett: néhány napra rá belázasodtam, s szörnyű köhögés is gyötört. Sokat vacilláltam, hogy mi a legjobb döntés, aztán csak megszületett: persze, hogy elmegyek! Ki nem hagynám!

Így történt, hogy augusztus hetedikén, lázcsillapító hatása alatt, de időben megérkeztem a Margitszigeti Szabadtéri Színházba, hogy részt vegyek ezen a fergeteges gálaesten - nem bántam meg!

20250807_193522.jpg

A műsor első felében a nagyszerű és csodálatos Duna szimfóniát hallhattuk - ennek ez volt első magyarországi bemutatója. A komolyzenei mű több apró "kikacsintás", "történet elmesélése" után végigvezeti a hallgatót a Duna folyó négy évszakán. A nagylétszámú szimfónikus zenekar játékát a háttérben hangulatfestő képek egészítik ki, mely együtt nagyon erősen megteremti az adott dal hangulatát. A közönségkedvenc egyértelműen a "Dal apámnak" volt, melyben megható és profi hegedűszólót hallhattunk. Hatalmas tapsot kapott a szólista.

Az egyórás zenemű után szünet következett, majd az est fénypontja: a musicalgála. Rögvest az elején felhívták a színpadra a zeneszerzőt, aki köré az egész est szerveződött: Frank Wildhorn-t. Nagyon jó volt, hogy az elhangzott dalok közt Wildhorn mindig szólt pár szót a dalról, vagy akár magáról a musicalről árult el kulisszatitkokat. Ezeket fordító is fordította, tehát aki nem értett angolul, annak is élvezetessé tették ezzel a műsort. Habár Wildhorn néha igencsak hosszú mondatait nem lehetett könnyű megjegyezni a fordítónak!

Több musicalből állították össze a gálát, ezek pedig a következők: Jekyll és Hyde, Carmen, Rudolf, Dracula. A gálán jelenlévő előadóművészek: Sándor Péter, Szomor György, Homonnay Zsolt (aki a műsor rendezője is egyben), Füredi Nikolett, Nádasi Veronika, valamint Lipics Franciska.

A gálán valóban Wildhorn legjavát hallgattuk. Jekyll és Hyde, Dracula, Carmen, Rudolf. Az összeállítás is nagyon jó volt, kellően vegyes, de kellően "összekötött" műsort láthattunk.

Külön kiemelném Sándor Pétert, aki - nem meglepő módon - olyan hihetetlen zsenialitással, olyan erős bravúrral, profizmussal adta elő a Jekyll és Hyde legnehezebb szólóját, a Párbajt, hogy az szinte hihetetlen. Nádasi Veronika pedig a Rudolf szólójával, a "Nem más mint én"-nel nyűgözött le csodaszép, jellegzetes hangjával. Szomor György erős hangja pedug a Dracula szólóját tette felejthetetlenné, melyről önkéntelenül is a Vámpírok Bálja El nem múló vágy részlete jutott eszembe! :) Homonnay is lehengerlő volt: a Carmen egyik dalában kifejezetten jót alakított!

Kiemelném még a díszletet is, mely minden dalhoz egyedi volt, ezzel megteremtve az adott musical hangulatát, világát. 

A gála tehát felejthetetlen, egyszeri, soha vissza nem térő élmény, alkalom, lehetőség volt. Számomra kihagyhatatlan. Az egyetlen hátránya a kései végződés volt: csaknem éjjel fél tizenkettő volt, mire elhagytuk a Margitszigeti Szabadtéri kapuját. 

Shrek a színpadon - Meséből musical?

A Margitszigeti Szabadtéri Színház és a József Attila Színház közös produkciójában bemutatták a "Shrek, a musical" című előadást a Margitszigeten

20250802_191623-min.jpg

Fergeteges mese, mely egyszerre szórakoztat (azt bizony mesterfokon űzi) és mely egyszerre szolgál tanulságokkal is. Aki ismeri az eredeti, 2001-es mesefilmet, annak talán nem kell bemutatnom a történetet.
És úgy gondolom, a mesét igen sokan ismerik. 

A három főszereplőt, Shreket, Szamarat és Fionát Zöld Csaba, Blazsovszky Ákos és Horváth Csenge alakította a szereposztásban, amit sikerült megtekintenem augusztus 3-án. Külön kiemelném Sári Évit, aki a Sárkány karakterét alakítja. Karakteres, erős hangjával azonnal megnyerte magának a közönséget, s talán ezután a dal után volt az egyik legnagyobb ováció. 

A musical - akárcsak a mese - sok humorral operál. Tudni kell, hogy a poénok tekintetében nemcsak a gyerekekre gondoltak (persze rájuk is), sok vicc, közbeszúrt beszólás humoros a felnőttek számára is. Egy biztos: a kicsik mellett leginkább a gyermeklelkű felnőttek fogják élvezni ezt az előadást.

Leginkább azt sajnáltam, hogy nincs élőzenekar, hiszen az minden esetben nagyot dob az atmoszférán. A Shrekből viszont ez hiányzott. Persze a dalok így is erősek, kifejezetten az ének része, de érződik az "élő" zenei alap hiánya.

Maradjunk a technikai vonalon: szintén meglepő volt, hogy ebben az esetben nem a musicalekre oly sokszor jellemző forgószínpadot használtak. Ez egyáltalán nem hiányzott belőle, így is tökéletesen megoldották a fantasztikus díszletelemek mozgatását, cseréjét; a forgó hiánya tehát nem volt zavaró.

A darab további erőssége a jelmez. Shrek hihetetlenül "élethű", nem is tudom, milyen kényelmetlen lehetett a nyári, 30 fokos melegben abban a nagy jelmezben játszani. Bizonyára nem túl kellemes. Szintén nem lehet kellemes Farquaad nagyurat sem játszani: a színésznek mindvégig térden kúszva kell közlekednie, hogy jól hozza az önkényúr alacsony testméretét. Farquaad egyébként zseniális karakter: önteltsége mindig megnevetette a közönséget, különösképpen mikor személyzete táblákat mutatott a közönség felé, hogy mikor kell éljenezni, nevetni, s a nagyurat megtapsolni. 

Beszéljünk más karakterekről is: Pinokkiót hangja miatt kedveltem meg, mely kísértetiesen hasonló a mesebelihez, de ezen a vonalon Mézi is megemlíthető. Csizmás Kandúr is felbukkan a színen - addig, amíg valaki nem szembesíti vele, hogy ő csak a későbbi részekben van benne. A darab elején magyar mesekarakterek is felbukkannak a "kitaszítottak" közt, mint Ludas Matyi, vagy a Hétszűnyű Kapanyányimonyók: ez meglepő, és örvendetes volt.

Végezetül a finálét is kiemelném: Nagyon jó hangulatot teremtettek a jól ismert "I'm a Believer" című számmal, melyre jóformán az egész közönség éljenzésben tört ki. Egy biztos: humorban, szórakozásban gazdag este volt ez!

20250802_193445.jpg

Aki esetleg most lemaradt volna: Szeptembertől a Shrek, a Musical elérhető a József Attila Színház repertoárjában.
Értékelés: 10/7

Bécsi forgatag a Margitsziget szívében - Rudolf

Köszöntöm az olvasókat a frissen indult Proszcéniumon!

Július harmadikán, a premier napján láttam a Magyarországon ismét bemutatott Rudolf című musicalt a Margitszigeti Szabadtéri Színházban. Mivel korábban sosem jártam ezen a helyszínen, nemcsak maga a darab, hanem a színház atmoszférája is rengeteg meglepetést tartogatott számomra. Az élmény egyszerűen elképesztő volt; napokkal később is a hatása alatt vagyok.

20250703_192401.jpg

A Rudolf már korábban is futott hazánkban, ám az akkori előadást nem láthattam, így számomra teljesen újdonságként hatott a mostani. A történet valós, történelmi alapokon nyugszik: Rudolf koronaherceg, Ferenc József fia és Vetsera Mária tragikus szerelmének reménytelen históriáját meséli el.

A darab erősen nyit. A sejtelmes – később átkötésként is többször visszatérő – nyitány után feltárulnak a kapuk, s a hatalmas forgószínpadon, a monumentális díszletek között megelevenedik a vérbeli bécsi forgatag. A látvány, a fények, a mozgás, a dalok: mind együtt teremtenek felemelő hangulatot.

Rövidesen megjelennek a főszereplők is. Elsőként Ferenc József köszönti a bécsi tömeget, majd megjelenik Rudolf is. Vetsera Mária csak később, egy bálon tűnik fel először, ahol találkozik az (egyébként nős) koronaherceggel. A vonzalom szinte az első pillanattól kölcsönös.

Rudolfot Sándor Péter játszotta, akit már a Jekyll és Hyde címszerepében is volt szerencsém látni. Karakteres hangja és színpadi jelenléte révén átérezhetővé válik Rudolf reménytelen élete, szabadság iránti vágya, és a nyomasztó udvari kötöttségek okozta szenvedése. Vetsera Máriát Jenes Kitti alakítja – számomra ez volt az első alkalom, hogy őt színpadon láthattam, de azonnal lenyűgözött. Hangja gyönyörűen csengett a Margitsziget szívében. Külön kiemelném Molnár Ágnest is, aki Rudolf feleségét formálja meg. Korábban nem ismertem őt, így meglepett, milyen erőteljes és emlékezetes szólót énekelt – frenetikus volt!

A közel háromórás előadás szinte elrepült, és hamar elérkezett a tragikus végkifejlethez: a szerelmespár öngyilkosságához. A jelenet különösen megható volt, ahogy a két színész lassan felemelkedett a magasba – szinte egy másik világba –, ahol szerelmük örökké folytatódhat, s ahol Rudolf végre megszabadulhat uralkodói terhétől.

Zeneileg is gazdag élményt nyújtott az este. Kedvenc dalaim közé tartozik természetesen Rudolf néhány szólója: a Hétköznapi hős, az Így vagyok csak én, valamint a Holnap hídja. Vetsera Mária legemlékezetesebb dala számomra a Csak szerelem volt, míg kedvenc duettem az Ez most más című, érzelmekkel teli jelenet.

A tapsrend hosszú és elementáris volt. A közönség állva ünnepelte a szereplőket és az alkotókat – teljes joggal.

Végezetül: Szívből ajánlom a Rudolfot a romantikus lelkületűeknek, a történelemrajongóknak, s a musicalkedvelőknek: hisz a műfaj egyik „klasszikusáról” beszélünk.

 

Értékelés: 10/9
süti beállítások módosítása